Miért nem tudom rászánni magam, hogy otthonomban noszogatás nélkül nekiálljak kialakítani olyan helyeket, melyek praktikussá teszik az életem? Már lassan egy éve eljutottam oda, hogy levágattam a Dósafánál a munkalapomat, de a beszerelésre nem voltam képes, és csak kerülgettem és tologattam a lakásban.
A nők biztos nem értik ezt, így most megpróbálok magyarázatot adni. Körülményes. Ki kell pakolni a helyet - jelen esetben a mosógépet és a szennyest. Oda kell készíteni a szerszámokat és az alkatrészeket. Jelen esetben centit, ceruzát, kisollót, dekopír fűrészt, behajtót, falfúrót, vízmértéket, műanyag tipliket, csavarokat, sarokvasakat, kartondobozt. Meg kell csinálnia valakinek. Jelen esetben nekem. Ki kell a végén takarítani. Jelen esetben nekem.
Sok vele a nyűg. Ha oda van minden készítve, akkor maga a kivitelezés nem nagy szám, de az előkészítés, na az kiborító.
Sok barkácsolás itt bukik el. Az alkotó elme nekiveselkedik, és naivan azt gondolja, hogy csavar úgyis van itthon, majd valahogy rögzítem, levágni meg nem is kell, mert pontos. Ha nagyobb egy kicsit, akkor majd megnoszogatom. És akkor jönnek a gondok. mert például csavar miért is lenne otthon? (Tapasztalatom szerint ha van is, az még az 50-es évek elején készült, rozsdamarta és görbe. De hogy méretileg nem jó, az biztos.)
A legtöbb időt az előkészítésre kell szánni. Mindent összehordani, mint ősszel a mókusok. Ha már egyszer íróasztalnál végiggondoltuk, hogy mit is szeretnénk, mire van hozzá szükségünk, és hogyan akarjuk megcsinálni, akkor a kivitelezés sokkal szórakoztatóbb lesz. Mert nem kell félóránként a szomszédba menni kéregetni alkatrésznek valót, vagy a szerelvényüzletbe rohangászni.
Nekem ezt volt a legnehezebb megtanulni. Persze egy komplett szekrény elkészítéséhez az embernek le kell ülnie tervezni, de a kivitelezésnél már nagyon türelmetlen tudtam lenni.
Gyerekkoromban akárhányszor kaptam összeszerelhető repülőmodellt (valamiért a szocialista gyerekeknek mindig jutott egy mig-21-es) 5 perc alatt összeraktam a szárnyat és a törzset, rá a matricát, és kész. A profik meg napokig építették és festegették. És az övék a kádba sem zuhant le egy fürdés alatt 100x.
Persze aki tapasztalt barkácsoló, az tudja, hogy mire van szüksége egy ötlet megvalósításához, és az asztal mellett könnyen tud tervezni. Aki kezdő, az meg elmehet egy szerelvényboltba, és kérhet szaktanácsot. Vagy követhet engem.
Később majd csinálok egy videót arról, hogy mit gondolnak a barkácsboltban az eladók a vevőkről, és hogyan próbálnak segíteni.
És ennyi bevezető után fussunk neki a második leckének.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.