Miután, mintegy 4 órás agresszív bontás után hozzáfértem a felújítandó lift eredeti rétegeihez, lemérhettem, hogy mekkora elemek szükségesek az újraburkoláshoz. A bontás első fázisa azért lett körülményes, fárasztó szívásgombóc, mert arra számítottam, hogy az egykori mester bonthatóra csinálta a burkolatot. Ezért csavarhúzókat, fogókat vittem főleg magammal. Szerencsére volt nálam egy véső is, aminek az éle a munka végére teljesen eltűnt.
Az előző mester egy tükörrel akarta a hely szűkösségét és barátságtalanságát oldani. Ezt valamelyik lakó nem tolerálta és darabokra törte az egyébként masszívan felragasztott alkatrészt. Ezeknek a daraboknak a leapplikálása volt a legveszélyesebb feladat, egyrészt repkedtek szemmagasságban az üvegszilánkok, és a leeső darabok is komolyan veszélyeztették a lábam egészségét.
Ilyen munkához ajánlatos védőszemüveg, zárt hosszú ujjú ruha, és én a sapkát is javaslom. Mivel én nyári pólóban voltam, a bőröm a végére tele volt apró üvegszilánkokkal. És mindig csukott szemmel, elfordulva sújtottam le, ami nem segítette a pontosságot és a hatékonyságot.
Képek itt:
http://barkacs.blog.hu/2013/05/08/a_paneldizajner
A lift felmérése nem volt komplikált, csak azt kellet legelőször kitalálni, hogy milyen sorrendben szereljem be az új takaróelemeket. Ez két okból fontos.
Egyrészt a lift egy kicsi, zárt tér, nem lehet benne a nagyméretű táblákat össze-vissza forgatni, az ajtó eleve alacsonyabb, mint a belmagasság, tehát a függőleges elemeknek be is kell férniük, és azokat csak bebuktatva lehet bevinni, bent kell beforgatni. De ezt sem egyszerű, mert a plafonon nehezítésnek ott van egy neonlámpa, amit ki kell kerülni.
Másrészt a tervezés során az egymásnak tolt elemeket anyagvastagsággal rövidebbnek kell tervezni, és a beszerelési sorrend határozza meg azt, hogy melyik anyag lesz kisebb és melyik teljes méretű.
Én úgy döntöttem, a plafon lesz az első elem, utána a két párhuzamos oldal, majd végül a hátfal. Na erre az utolsóra majdnem ráfaragtam.
Az oldalsó elemek mérete 210 cm x 120 cm volt. Úgy döntöttem, ezeket hosszában ketté szedem, hogy könnyebb legyen a szállítás, és a behelyezés. Így egy oldalra 2db 210cm x 60 cm-es elem jutott. A hátfal 94,5 cm széles volt, a magasság pedig itt is 210cm. Ebből a szélességből kellett levonni a két oldalfal anyagvastagságát, így a hátfal mérete 210cm x 90,9 cm lett. (A végső szélességi méret 90,5 cm lett, de ez csak akkor derült ki, amikor már a helyén voltak a végleges oldalelemek. Ezt az okozta, hogy a régi takarás ragasztó foltjait nem tudtam teljesen lekaparni.)
A lift padlóján ezer éves, kemény csatákban edzett, szürke antracit linóleum volt, melybe már az idő vasfoga jó néhányszor alaposan belemart, ezt is cserére ítéltem.
A szükséges bútorlap és csavarok ára 25e Ft volt.
A linóleum a saját készletemből ingyen volt. A felragasztásához kétoldalú ragasztószalagot vettem, 5m extraerőset, és 25m normált. Kellettek még takarólécek, mert az illesztések nem lettek tökéletesek. (az egykori lift mára egy kicsit eldeformálódott.) Vettem még gyorsan kötő tubusos ragasztót is, hogy a linóleum lábazatot és a takaróléceket fel tudjam ragasztani. Ezeknek az ára plusz 10e Ft volt.
A szereléshez szükségem volt centire, ceruzára, behajtóra, dekopír fűrészre, csiszolópapírra, sziloplaszt-pisztolyra és kalapácsra.
A nap nehezen indult, mert a pakolásnál kiderült, hogy a 210 cm még a kombi Mondeonak is nagy falat. Így az ülést előre állítva, a támlát előre döntve kellett leszállítani a bútorlapokat. De ez nem fog meg egy olyan valakit, aki komplett konyhabútorokat szállított egy 120-as Skodával. A mellbimbómmal kormányoztam, miközben a tükör simizte a frufrumat. És az oldaltükröket is végállásba kellett hajtani, hogy lássak valamit. A liftszerelésben az a jó, hogy nem kell az anyagot gyalog felcipelni emeletre.
Elsőnek két laza órát eltöltöttem az egykori burkolat legmakacsabb darabjainak a levésésével (most már volt nálam célszerszám ehhez az "intelligens" munkához). Amikor ez megvolt, kikötöttem a lámpát, leszereltem az armatúrát, a beérkező vezeték helyét rámértem és kifúrtam a tetőelemre, majd ezt a panelt fölcsavaroztam a helyére. Visszaszereltem a lámpát, visszakötöttem a vezetéket, és újra volt világítás. Ezt követően 2-3 órát elpiszmogtam a padló felszedésével és lerakásával, majd folytathattam a tulajdonképpeni alapfeladatot, a burkolat beszerelését.
Az első behelyezett elem az volt, amelyikbe a vezérlőpanelt kellet bevágni. itt csak arra kellet figyelni, hogy a lyuk széltébe-hosszába kisebb legyen, mint a panel takarólemeze. A panel vezetéke felülről jött, és elég feszes volt, itt az a probléma adódott, hogy miképpen húzzam át a lyukon, amit vágtam, és amit nem tudok feljebb emelni, mert a plafon útban van. A megoldás: erősen kellett akarni.
A többi oldalelem szerelése már gyorsan ment, de az kiderült, hogy a 120 cm-es panelok ketté vágása életmentő ötlet volt, mert sosem fértek volna be egyben.
A hátsó elem beszerelésénél elsőre sikerült beforgatnom, csak mögé szorultam. Vagy örökre a liftben rekedek, vagy megcsinálom kívülről is. Nagy nehezen kimásztam, és sikerült kívülről is beforgatnom. Betoltam teljesen, a levegő szisszenve távozott az éleknél, és kész. A mögötte lévő - kvázi - vákuum örökre oda tapasztotta. Néhány pontosan kimért 4x33-as csavarral még rögzítettem, de szerintem feleslegesen.
A fülke egyenetlensége leginkább a tető és az oldalak találkozásánál látszott, de a hátfal és az oldalak illesztésénél is voltak 1-2mm-es rések. Ide feldaraboltam a hozott léceket, és felragasztottam őket. A sarkokon a találkozásoknál lecsiszoltam 45 fokban, hogy az illesztés még szebb legyen. Az oldalelemekre körbe ragasztottam 5 cm magas linóleum lábazatot, hogy a lift esetleges takarításánál ne a bútorlap kapra közvetlenül a vizet.
A munkafolyamat összesen 21 óráig tartott.
4 óra volt az első bontás, amelynek segítségével méretet tudtam venni a liftről.
12 óra volt az anyag szállítása, a villanyszerelés, a panelek felrakása és a linóleum cseréje. Ebbe benne van az is, hogy a hátfalat visszavittem a szabászatra, hogy lapszabász gépen vágják le a végleges méretre, hiszen mégiscsak egy látszó elemről beszélünk.
5 óra volt a linóleum lábazat leszabása, a takarók leszabása és a méretre vágás. Ezen a napon már egy kicsit hátráltatta a haladást, hogy ez volt a lépcsőház egyetlen működő liftje, és a lakók sokszor elvitték.
Összességében nem volt egy komplikált munka, igazi szívás a bontás, (és azon belül is a tükör leverése) valamint a szállítás volt. Kicsit problémás volt, hogy egy sötét, keskeny lépcsőházban nehéz munkaterületet kialakítani, de a lakók elég megértőek voltak. Én is igyekeztem jófej lenni, vittem magammal takarítóeszközöket, és a munkák végén összeporszívóztam magam után.
Sok lakó szerint szép lett a lift, de sajnos 2 héten belül úgyis össze lesz az egész firkálva. :(
Meglátjuk.
