Bariblog

Már december elején elkezdődtek a tervezgetések. Az elején úgy volt, hogy bútort kell készíteni az üzletbe. Aztán bővült a feladatkör, és a végső állapot az lett, hogy segítsek levezényelni az üzlet teljes felújítását. A festővel, villanyszerelővel és burkolóval történt egyeztetés után február 6-án délben bezárt az üzlet, kirámolták az árukészletet és a gépeket, és átadták nekem a területet.

 Az első este (nevezzük 0. napnak) még egyedül küzdöttem. Egy-két régi bútort elbontottam, hogy a másnapi nagy BONTÓ NAPon kevesebb meglepetés érjen minket. Érdekes megoldásokat alkalmazott az egykori mester, inkább a funkcionalitást helyezte előtérbe, mint az esztétikumot.

 A hivatalos kezdő napon (1 nap) hárman estünk neki az üzletnek. 11-re érkezett az üzlet eladója, néhány bútort, amelyik még használható volt, megmettett, és elvitt egy boldogabb jövőbe. A maradékot darabokra szedtük, és az üzlet elé rámoltuk, hogy ne legyen útban. Az új üzlet terveit készítő tervezőt nem nagyon akadályozta holmi beton párkány vagy csatorna abban, hogy fantáziája szárnyaljon. Nekünk jutott a lehetőség, hogy ezeket elbontsuk, és a szükségeseket majdan visszaépítsük, csak a "végiggondolt" tervek szerint. Az egész munkára bontással, festéssel burkolással, villany és bútorszereléssel együtt 14 nap állt rendelkezésre, elindult az óra. A kamerarendszer, a kapcsolók, konektorok, lámpák gyorsan lekerültek, ekkor még abban a tudatban voltunk, hogy minden ugyanoda kerül visza.

2 hét nem nagy idő, pontosan kell tervezni, mindenre kell gondolni. Úgyis lesz egy csomó váratlan fordulat. Az első fix pont az a hétfő 16 órás konténeres sittszállítás volt. Amire a teherautó megérkezik, a bontandó elemeknek zsákokban kell lenniük. Erőltetett menetben ment a valvésés, falbontás. Igyekeztem mindezt vasárnap elintézni, hogy a szomszédos üzletek mentesüljenek a zajszennyezéstől. (nem sikerült). Hétfő estére a bontási munkák nagy része elkészült, ekkor megkezdhettem az elmélkedést az újjáépítésről. 

Már egy ideje tettem a dolgomat annak tudatában, hogy ezt a videót megosztottam az oldalon. Most jöttem rá, hogy nem... Boldog karácsonyt!

Az ünnepek egyhangúságát dobtam fel egy kis roletta szereléssel, mert mikor a legjobb szerelgetni, ha nem a karácsonyi ünnepek alatt? A roletta egy árnyékoló, amelyet le kell hűzni, és ha kezdő vagy, soha nem marad lent. de gyorsan rá lehet érezni a működtetésére, és onnantól szuperül működik. A lényege, hogy a tengelyében van egy rugós szerkezet, amit a lehúzáskor megfeszítünk, és ez a tárolt energia tekeri fel az árnyékolót. hogy működjön, szükséges, hogy ez a tengely elég feszes legyen. előfordul, hogy kiugrik a helyéből, és a tárolt feszültség kipörög. ekkor újra meg kell feszíteni a rendszert, és a roletta újra használható. Ezt az egyszerű folyamatot dolgoztam fel ebben a videóban:

Akik közelebbről ismernek, azok tudják, hogy régóta dédelgettem azt a vágyat, hogy a loffice irodák mintájára kialakítsunk egy közösségi műhelyt, ahol egy közös térben, de külön munkaasztalon dolgozhatnak egymás mellet azok a szakemberek, akiknek hébe-hóba van csak szükségük műhelyre, nem állandó vágyuk a gyalupad mellett görnyedés. Hát valami ilyennel rukkolt elő a HelloWood (HW) csapata, az ő célközönségük az a réteg, akiknek sem komolyabb szerszámparkja, sem jelentősen beszennyezhető munkaterülete, sem gyakorlati tudása nincs. A közösségbe vágyó barkácsnyugdíjjasokon keresztül a fiatal grafikusok, tervezők építészek egyaránt szívesen látott vendégek itt.Azoknak is jó hely a  A TECHNIKA#1, akik számítógép mellet dolgoznak, és titkos vágyuk, hogy az általuk virtuálisan létrehozott világból kiszakadva valamilyen kétkézzel megmarkolható LÉTEZŐ dolgot teremtsenek. A HW megteremtette a számukra ideális terepet.

Korábbi látogatásom a HelloWood nyári táborában:

A közműhely hangulata az általános iskolai technika órákat idézi, csak egy kicsit több az elektromos gép szerteszéjjel. A falakon kéziszerszámok, a sarokban és a falnak támasztva rétegeltlemezek, meg mindenféle anyagok.

A bütykölésben szerelésben járatlan, de érdeklődő lelkeseknek összeállítottak egy Modul csomagot, melynek az I. számú programján vettem részt a napokban. A 2 órás előadás alatt a résztvevők (80-20% a lányok javára) megismerkedtek a csavarbehajtóval, a csavarok és a behajtóhegyek típusaival, a kézifűrészekkel, valamint a dekopír/szúró fűrésszel. Volt balesetvédelem, és apró praktikák. A modul végén a megismert gépek használatával egy egyszerű tárgyat is elkészítettek a megjelentek. A hangulatról egy rövid szösszenet:

 A Technika#1 jelenleg demo üzemmódban ketyeg, de bíztatónak látom, erősen szurkolok, hiszen én is azt vallom, hogy merni kell csinálni, merni kell belevágni. 

Már 4.alkalommal látogattam el szakértőként a Család-Barát magazinba az MTV-be. Két hete egy bővíthető kerti ládát készítettem az adás alatt, de nem volt elég időm kifejteni a hogyan részét a rendelkezésemre álló időben. Az ötlet alapját ez a kép adta:

Mint a képen látható, az ötletgazda megoldása az volt, hogy leszúrt négy karót, és ezek segítségével tartotta egymáson a kereteket. Én tovább gondoltam a dolgot, és a dima hasáb keresztmetszetű alapanyagot lecseréltem 9 cm szélességő lambériára. A lambéria szélén kialakított marások egymásba illesztésével egy stabil szerkezethez jutottam, így a karókat kihagyhattam a rendszerből. A hogyanról itt a videó:

A videóban nem esik szó a felületkezelésről, de én ajánlanék egy festést vagy olajozást, esetleg lakkozást az összeállítás előtt, hogy ne menjen egy szezon alatt tönkre a doboz.

Jó termést mindenkinek!